blog

Ezt a történetet egy ideig levettem a blogról, miután Bátyám rémülve hívott, hogy jól vagyok-e, és hosszas önmarcangoló fejtegetésbe kezdett arról, hogy vajon eléggé szeretett-e engem, és eléggé gondomat viselte-e az évek során. Jól vagyok, és eléggé szeretett, és nem akartam senkit megrémíteni. Mégis visszarakom az írást, mert ez a történet úgy tartozik hozzá az élethez, mint kora reggelhez a szájszag. Úgy érzem meg kell osztanom. Ez is megtörtént. Pontosan úgy, ahogy leírom.

Tegnap este nyolckor találkoztam a városban B.-vel, hogy elmegyünk biliárdozni. Mire hozzájuk értem, szépen be volt sodorva egy slimbe fél g. Ott volt még B. két haverja. A B. kitalálta, hogy mér nem hívunk ki egy kurvát, hogy sztriptízeljen stb. Azonnal felmentünk a videkilanyok.hu-ra, ahol megtaláltuk Viven24-et, fotóval, pontos használati útmutatóval. B. tárcsázott. 40-et kértek volna ketten egy leszbi bemutatóért, B. lealkudta úgy hogy tíz a bemutató, és még tízet rájuk költünk különböző szolgáltatásokra. A kulcsszó: diákhitel.

A B. két haverjának a lakására hívtuk el a lányokat, vettünk gyorsan tejszínhabot meg pezsgőt, had igyanak. Még reggel ébredés előtt nem nagy téttel fogadtam volna arra, hogy estére kurvázni fogok. Igazából még tíz perccel azelőtt, hogy a lányok följöttek, akkor se fogadtam volna rá. Teljesen szürreális volt a kép, néhány szívás, néhány sör, meg egy kis rush hatására.
Egy opel kadett kombi fordult be az utcába, elől két férfi, hátul két nő, a nők jöttek hozzánk. A két újonnan megismert kollega föl-le futkos a szobában, oly izgatottak, öntik magukba a boroskólát, meg a rust, meg a bátorságot. Az egyikük szerintem meleg, amelyik a több borost lövi. Az ajtón két alig használt lány jön be, megismerkedünk (talán Kriszti és Zsóka, de nem biztos), van egy magasabb, hosszú hajú barna, jó teste van nagyon, de a feje olyan elhasznált mint egy 1979-es trabant karburátor. A másik alacsonyabb, értelem szerűen. Elég csúnyácska szegény. Az albérletben, fűtés hiányában uralkodó 15 fokot nem izzítják fel látvány alapján egyáltalán, még a porszemek is ugyanolyan lassan hullnak lefelé, mint bármely hétköznap, mielőtt feljöttek.

Leülünk beszélgetünk: „Pezsgőt kértek lányok? ááá azt neeem, inkább egy sört. Beszarok bazdmeg, ezek nem isszák a pezsgőt.” Nem izgulok túlságosan, a barna elég tapasztalt kurvának látszik, megbízok benne, elhiszem neki, hogy tudja a dolgát. A másikkal meg majd csak lesz valami. „Régóta dolgoztok? Ahha, hú, már vagy öt éve.” Na ezt nem kellett volna megkérdezni. B. már alig bír magával, már bizonyítana, hogy ő a kan a háznál, szeme szikrát szór, keze boroskólát a szájába. A másik kettő szeppenve.

- Nincs egy hajgumitok véletlen fiúk? – kérdezi a barna. Mindenki jól átgondolja az aznap magával hozott felszerelését. Magabiztosan kijelentjük, hogy hajgumink az sajnos nincs. „ÁÁ, jó lesz ám egy cipőfűző is.” A barna kimegy, kiveszi az adidas csukámból a retkes, eredetileg fehér, ma már inkább szürkésfekete fűzőt, és elegáns masnival gyönyörű barna haj zuhatagát feje tetejére biggyeszti fel. A másik nagyon izgul, kicsit sajnálom is, öntök neki bort, meg adok neki egy cigit. Meddig pofázunk már basszátok meg nem igaz, kezdjétek már- hallom ki B. csillogó szeméből a kívánságot, de már az is lehet, hogy ezt én gondolom.

És kezdik: bugyi melltartó, csókolóznak, a kicsi hasán a sötétben alig látszódnak már a terhességi csíkok. Borzasztó a helyzet, rettenetesen röhögnöm kell. És hívnak minket is. B. a barnához pattan, és ujjazza hátulról, közben idiótán rám vigyorog.  A kisebbik ott fekszik egyedül, megsajnálom, megcsókolom. Rettenetes púder szaga van, vékony élettelen ajkai és ragadós nyála. Elfog a hányinger. Körbenézek, hogy valaki segítsen. Mindegyik a barnával foglalkozik. Bassszátok meg! Nem akarom megmondani neki, hogy hányingerem van tőle. Megfogom a lába közét, teljesen száraz, petyüdt pina. A gyerekére gondolok egy pillanatra, meg arra a rengeteg faszra, ami ki be járt itt, meg a száján, amit pont csókolok. Közben egy pillanatra az jut eszembe, mit kéne holnap ebédelni gumigyárba menjek, vagy vegyek valamit a korába? Meg, hogy le kéne menni a hétvégén focizni. Nem tudom. Megsimítom a hasát, érzem az újbegyeimmel a terhességi csíkok apró barázdáit, papírvékony elhasznált bőr alatt puha hájréteg. Nem tudom. Ne haragudj, nem tudom megtenni, nekem csak akkor megy, ha érzek valamit. Vigyorog, látom, hogy örül, látom, hogy most viszont ingyen is megtenné velem. Igazán kedves lány.

Közben a barna Bencét szopja, és a két kópé hátulról babrálja a lányt. A barna nyög is, hogy úh áh, nagyon  jól csináljátok srácok, mintha tényleg. Fölszólítom V.-t, úgy hívják az egyik srácot, hogy vegye át a kisasszony kezelését tőlem, magam részéről rágyújtok. Rágyújtok. Hirtelen semmin nem gondolkozok, B. éppen a szájába élvez a barnának. Idiótán vigyorog. V. már szopatja a kisebbet közben. „Kicsikém ne fogazz, kérlek!” Jajj ne haragudj, csak tudod ilyen furcsán nőtt a szemfogam, de igyekszek- így a kisebb. Nem igyekezett eléggé, mert míg a másik srác a földön fekvő barnának éppen a szájába adagolta a faszát, addig V. csak nézelődött, hol a tévét, hol a másik párt, közben néha megsimogatta a szorgalmasan dolgozó kislányt. Rettentően unta. Hiába no, ha nem, akkor nem. Az a szemfog a ludas. Mire mindenki végzett, már bevedeltem magam is két üveg bort, meg fél doboz cigit. Bence még elviszi szobára a barnát és megdugja. Addig a kisebbikkel beszélgetünk. Megtudjuk, hogy ápolónő lesz, ha felnő, és ezt csak ideiglenesen csinálja. Magamban konstatálom, hogy szégyellem is kicsit, hogy nem basztam meg a kurvát, de igazából inkább nem.

Epilógus:

A lányok elmennek és mi ott maradunk, tolunk egy kör rusht, és megtárgyaljuk az eseményeket.
" A nő van felül, adomám neki rendesen – ez B., a barnáról mesél - hát de a faszom meg alig áll már, ez meg csak hajtogatja: Oh, de Isteni a farkad, oh nagyon jó vagy, nagyon jó a faszod oh ah. Én meg csak nézek, hogy mivan?"