Disznóvágás prológ:

Délután a vastag kolbászhoz kötjük a beleket. Holnap disznóvágás Zitiéknél. Ülünk a kazánházban, kiveszem a belet a vödörből, széthúzom a végét, hogy Zoli egy hosszabb hurkot köthessen rá. Ezzel a hurokkal fogjuk a kész kolbászokat felakasztgatni.

Disznóvágás:

Hajnal három. Még bántja a szemem a fény, és a melegítőnadrágra húzom a munkásnadrágot, a melegítőnadrágot betűröm az alsó zoknimba. A böllér fél négyre tudott csak beígérkezni, mert aztán megy nyitni a hentesüzletet. Neonzöld sapkában, munkásnadrágban, három pulóverben ülök a konyhában, az asztallapra bambulok. Meditatív állapot ez. Még tíz perc szúrásig. Kavarom a kávét. Gyors egymásután a másodikat iszom, hogy kipattanjon a szemem, de nem hat semmit. Még mindig az asztallapot nézem.

Megjön a böllér. Már csak pár perc szúrásig.

-          Pálinkát, főnök?

Közösen isszuk a mai nap első pálinkáját 3 óra 27 perc. Férfiak vagyunk, és körbeálljuk az asztalt, és teli pohárból kiisszuk a pálinkát. Minden szervem, mintha szétrobbanna, felriad, ahogy nyelek. Amit a kávé nem tudott elérni, azt a pálinka egy pillanat alatt megteszi. Libasorba megyünk hátra a disznóólhoz. A vérnek való tál, meg az elektromos sokkoló az én kezemben. Zoli kivezeti a disznót az ólból, amely még alszik. Már csak egy pillanat és ölünk.

Jóska, a böllér, kiveszi a villa alakú sokkolót meg a tálat a kezemből, és a sokkolót a disznó nyakába vágja, az rángatózva azonnal elesik, a földön fekszik, hátsó lábai rángnak, vizelete a betonon folyik, ürüléke hangosan robban ki, ahogy izmai elengednek. A kerítésnek támaszkodok, fogom a kerítést. A tálba vörösen ömlik a disznó torkából a vér. A tálat én viszem előre a szín alá. Próbálok a vékony járdán, a sötétben, a hidegben, a hajnalban úgy egyensúlyozni, hogy ne legyen nagyon véres a kezem. Mire visszafele megyek, már rászárad a kezemre a rákenődött vér, és ettől olyan száraz érzésű. A pálinkára gondolok.

Mire visszaérek Jóska a disznót pörköli. A láng kéken robajlik ki a pörkölőből, és a disznó testén gyönyörű sárga virágalakban csap szét. Hosszasan nézem. Erős égett szőr szag van. Belélegezzük. Gyula egy hosszú kaparó szerszámmal a láng körül kaparja a disznó testéről a megpörkölődött szőrt, és bőrt. Ahol ezzel a szerszámmal nem lehet jól hozzáférni, késsel kell kapargatnom a rajtamaradt szőrt. Meg kell fognom a lábát, hogy a két lába közt megkaparhassam. Olyan meleg érzés, ahogy hozzáérek, puha tehetetlen háj. Az orrát és a homlokát is kaparom. A szeme csukva van. Aztán mikor a nagyjából megvagyunk, gyökérkefékkel végigsikáljuk az egész testet, majd megfordítjuk az oldalán fekvő disznót, hogy a másikfeléhez is hozzáférjünk.

A faluban néhány kakas most kezd még csak kukorékolni. Veszett hideg van. A pálinka jótékony hatása kezd múlni a fejemből, a védelem, amit nyújt, minden egyes lélegzetvétellel, amit az égett disznószőr-, vizelet-, és ürülék- szaggal megtelt levegőből beszívok, múlik.

Közbe Jóska már bontja a disznót. A darabok úgy válnak szét kezében, mintha csak egy legó figurát szedne darabjaira. Ami eredetileg egybe teremtetett, ő szétszedi, úgy mintha a disznó csak tévedésből lett volna egy egész, úgy mintha darabokban létezne a legtermészetesebb módon. Beszúrja kését a fehér hájba, kanyarít és úgy látom, mintha a zsír, és a hús még a kés éle előtt pár milliméterrel önként kettéválna. Talicskába tolom az oldalát a garázsba, ott ketten feltesszük az asztalra. Jóska a bordák közé egy helyen apró fület vágott, hogy könnyebb legyen megfogni. Milyen figyelmes!

 - Huh, ez nagyon jó anyag! – Gyula az egyik oldalon feszíti a bordákat, én a másikon, míg Jóska, a böllér szedi a belsőségeket, és slaggal locsolja a mocskot. – Ebbe aztán minden van!

A garázsban állunk és nézzük, ahogy Jóska a combokat szedi, külön a kolbásznak valót, meg a szalonnát, meg a pörköltbe való húst. A sarokban sziesztakályha. Kint még mindig vaksötétség. Pálinkát iszunk. Mikor a disznó teljesen szétszedve, kész a hagymás vér. Bemegyünk enni. A vér, ami a disznóban keringett az éjjel, aztán sugárban tört ki, és a tálban, habosan ringatózott előttem, amíg a fészerbe vittem, most barna sültté alakult. Vér. Annak a disznónak esszük a vérét, amelyiket egy órája árammal megöltünk. Pálinkát iszunk. Sok kenyérrel és uborkával eszem, nem gondolok rá, hogy mi az.

Ez volt a reggeli.