Megyek haza. Lejárt a hat hónap ösztöndíj. Nehéz elhinni, de szombat hajnalban 2 órakor a Große Ulriche Straßén lévő lokálban a barátaimmal még ünnepeltük az életet, magunkat, aztán elindultam albérletembe, hogy összepakoljam holmimat, egy frissítő zuhanyt vegyek, aztán csigaházamat kivonszoljam a 4.13-as Lipcsei vonathoz.

Lipcse és Drezda közt szundítottam egy fél órát. Most Drezda után újra a csodálatos Elba-völgyben haladunk, és még akkor se aludnék, még akkor is nézném, csodálnám, ha belehalnék a fáradtságba. Ma hazamegyek. Otthon már talán a Dunába lövöldözik a cigányokat. Ezt én nehezen fogom fel, itt, ahol az Elba két partján az égig érnek a fenyőerdők, csúcsuk a ködbe vész, és bennem is égig érnek. Miért nincs mindenkiben egy égig érő fenyőrengeteg, Elbával, meg hajnali békés fáradtsággal?

Csak hálát érzek. Elönt a hála érzete, hogy mindezt megélhettem. Megtanultam valamelyest németül, megtanultam emberekkel beszélgetni, érdeklődni, és nem félni. Megtanultam, hogy a Rewe sokkal olcsóbb mint a NeuKauf. Megtanultam, hogy a villamos nem Fußbahn, mert annak semmi értelme, hanem Straßenbahn, és ezért többször is kinevettek. Amit megértek. Még én is nevettem. Megtanultam, hogy nem csak én szenvedek az élettől, hanem mindenki, és ezért soha nem leszek egyedül, ha baj van. De még ennél is fontosabb dolgot tanultam: mintha felosztódtam volna, vagyok én, aki magányos, fáradt, vidám, beteg, egészséges, letört, őrült, részeg, másnapos, boldog. És vagyok Én: aki figyeli az ént. Én, aki mindig derűs, és sohase fél semmitől, aki mindig tudja, hogy létezik, és mindig hálás. Alapállásom lett. Lett bennem valami törhetetlen. Nem megfenyegethető, nem megvesztegethető. Egy beton alap, amit a rossz nem ér el, mert tudja, hogy a világ minden alakjában Szép.

Hát hogy lehet nem hálásnak lenni az életért?

Szeretném megköszönni azoknak akik segítettek pénzzel, vagy odafigyeléssel, hogy el ne vesszek.  A barátaimnak! (Bika, viszem a Deutsche Bahnos szignálokat! :D) Frenk Totta kissebbségi dokumentumfilm rendezőnek. Zitának, aki remélem belátja, hogy igazam van, és boldog lesz.

Köszi Tesó a sok segítséget és az odafigyelést!

Apa! Köszönöm, hogy ennyire mellém álltál! Sokkal könnyebb volt bármilyen problémával megküzdenem, mert tudtam, hogy számíthatok Rád! Otthon találkozunk!