Oli húsz éves német fiatalember. Mint rendes huszonéves, önkéntes munkát végez Halle-ban. Délutánonként gyerekekre vigyáz.

Egy hajnalban futottunk össze, a don't worry, eat curry falatozó előtt. Életemben nem láttam előtte. Már egy ideje beszélgettünk a bockwürstjeink felett. Beszélgettünk az életről, meg politikusokról, néhány szót irodalomról is. Arról persze, miután elmondtam neki, h irodalmat tanulok, ő kérdezgetett, én meg kelletlenül válaszoltam, mert engem az egyáltalán nem érdekel. Mondtam neki, hogy még csak négy hónapja tanulok németül. Természetesen megdicsért, hogy elég jól beszélek, de az arckifejezése, néhány mondatom után, teljesen mást mutatott. Ez általában így szokott lenni. Szóval a derék Oli ekkor feltett nekem egy kérdést. Egy kérdést, amely betette a kiskaput. Ez a kérdés ugyanis így szólt: Melyik a legszebb német szó? Hm. Átfutott rajtam mind a két-háromszáz, amit eddig sikerült megjegyeznem (a számokat is beleértve). Hajnal háromkor, Halleban, a don't worry, be curry falatozó előtt, a derék Oli társaságában át kellett gondolnom viszonyomat a német nyelvhez. Ha úgy tetszik a világhoz. Láttam Oli őszinte, kérdő tekintetét. Nem haboztam tovább.

Így lett a kedvenc német szavam: wahrscheinlich...