Kedves Sultanus!

Adós maradtam egy döneres beszámolóval. Szóval, mint a német közmondás, és toplistás stramlinóta mondja: ein döner macht schöner.

Ez olyannyira igaz, hogy nem csak fizikai, de lelki táplálék is tud lenni. Elmondom miért. Megboldogult Erns-Kromayer Straße-beli főhadiszálásom közelében cirka három döneres található. Hosszú, fáradtságos munka után kiderítettem, hogy hol milyet lehet kapni. Kedvencem egy 50 körüli török Úr (általában ez a döneresek fő munkaerőbázisa), akivel a döner elkészülése közben kedélyesen elcseveghettem. Mindig kérdezte, hogy kapjuk-e még Magyarországon az orosz gázt, és egyébként is, hogy alakulnak otthon a dolgok. Fociban is tájékozott volt, ismerte a Balkán szerte méltán ismert Mészöly Kálmán nevét is. Szóval csevegtünk. Így a döner mellé kaptam ingyen németórát is. De a lelki táplálékra nem is itt leltem rá. Hanem van ennek a döneres Úrnak egy neje. Szelíd asszony. Ő vele is szoktam néha csevegni. Egyszer fordult elő csak, sajnos, hogy ő csinálta nekem a dönercsodát. De akkor a bevándorlók, emigránsok, számkivetettek, lenézettek összetartása egy Dönercsodában öltött testet. Talán még a meg nem született fia iránt érzett szeretetét is ebben az ételben akarta kifejezni, és a világ tudomására hozni. Mert olyan harmóniában állt ott a rengeteg hús, és finom zöldség, káposzta, és olyan harmóniában volt a szósz több rétegben a feltét közé helyezve, oly egyenletesen volt a pita megpirítva, hogy ez nem is lehetett más csoda, csak ennek a rengeteg érzelemnek kifejezése. Amit még ráadásul tudomásomra hozott a zumitnehmen zacskóban elhelyezett döner átnyújtása mellett eleresztett szeretetteljes mosollyal.

Így lehet a döner nemcsak testi táplálék, de lelki is!