blog

Vér helyett

 

A gyász hosszú órái évekké tömörülnek

És nem jönnek ki a könnyek

Nem törnek el az ágak

 

Csak telefon csöng fönt

A mérhetetlen vágyak koszorúin

Itt lent pedig rárakódik a gyantás piszok

A csontok törhetetlen vázára

 

A könnyek helyett a hiány ring

Mit sem látó szemem alatt

Ahol minden a gyász, minden a semmi

Töviskoszorúja homlokom szúrja

az elporladt tettek törhetetlen hegyei

 

Bánatnak testemben helye nincs

Mert lent a zsíros anyaföldben

Az eltemetett tehetetlenség jövője

Kacagva fekszik porladozik

 

Még ott sincs semmi mert a koporsót

Melyet a szurtos asztalos

Nekem csinált az anyaölben

S melybe az ő hamvait is beletette

Szívemben hordom

Vér helyett

 

 

 

Kísértet járás

 

Halléban halottak járnak az utcán

Tengernyi tereken vándorolnak rusnyán

Rúzsuk mögött utcányi félelem

Famerzsebükben

Ragacsos feledés

 

A szürke házfalak lépteik alatt

Zsíros port lehelve magukba omlanak

Mint az elfeledett szavak, és viszik

Hátizsákukban a csendet

A kisemmizett időt

 

Munkába mennek és temetésre

Nem gondolnak a feledésre

De lassan bugyogó

Könnyeik közt bujkál

Sok átlátszó kockakő

 

Rég meghaltak, de nem tudják

Ocsmány fogaikat is elhagyták

Bajszuk alatt meglátni, hogy múlnak el

És térnek vissza

Hiábavaló életek.

 

 

Állítmányból alannyá…

 

Állítmányból alannyá oldanak

A gömbölyű percek az oldalak

Lassan elperegnek

 

A mondatban már csak a szóközök

Hullanak mint domború köldökök

Csecsemő-teliholdkor

 

Az idő az miféle fájdalom?

Könnyedén táncol a vágyakon

Puha nagykabátba tekerve

 

Háromszor mondtam, hogy szóljatok

Háromszor szóltak, hogy nem vagyok

predikátuma a sorsnak

 

 

--------------------------------------

 

Alanyból állítmánnyá

Emberből tanítvánnyá

Mikor robbant szét a teremtő?

 

 

 

 

 

 

Harmadnapon

 

 

 

Mephisto álruhába öltözött

Pénteken, mikor a pálmafák között

Kidurrant néhány lufi

Lőni nem kellett, lőni nem tudtak

Hiszen ott volt egy álruhás alak

Aki tetteiket fekete szurokkal bekente

 

Mephisto az éjbe burkolta

Citromsárga lábait, had világítsanak

Hogy egy arra járó nő előtt térdre boruljon

A konok kezekben meredő puskanyak

Hogy a pálmafák a madarak meghajoljanak

 

Mephisto a hentesnél

Hét kiló füstölt nyelvet kért

mert a korában aznap akciós volt

a lufi és a pálmafa és a játékkatona

és mivel holnap húsvét lesz

Mephisto álruhában felvásárolta a dolgokat

 

 

 

 

Nem véd

 

 

 

Senki sincs ébren

Mindenki alszik

Egyedül rovom a köröket

Tegnap se volt semmi

Holnap is elfogy a hold

Én magamban alszom

Az meg eltűnőben

még rajtam nevet

 

Szeretek mindenkit

Magamat nem

Hogy lehet védekezni

A semmi ellen

Nem támad senki

Nem véd senki

Elsodor az ár

Elfelejt a homály

 

Az ágyam megvetem

Magamat megvetem

Elringat a magány

Elringat a bánat

 

 

Háromsoros

 

 

Két otthonomból kiköltözöm

Az utcák poros aszfaltjára

A csendes Tisza partjára

 

 

Reinkarnáció

 

 

Hideg szobákban

Nem tengerparton

Lenyűgözve a tudattól

Hogy meghalunk

Elmegy mindenki

Szakadékra rohan

 

Megtettem mindent

És még se volt elég

A tejbe olvadt

Hajnalok

 

Arcom lefordítva

Tudatom az ég felé

Az előző életem irányít

Siralomház

 

Gázkamra talán

Nem húzza alá a

Wörd

 

Elfogynak a sorok

 

 

 

 

Hajnali részegség

 

 

 

Megihletett a nirvana

Nevetséges ez az egész

Mindenki jobban tudja

Hogyan élhetek

 

A lábamban az ér

Azt diktálja

Igyál még egy sört

És ne írjál verset

Oh verset ne írj

 

Hányok a kúlturátúól

Le sem tudom írni

Mindenki bekaphatja a faszom

 

 

 

Soká

 

 

 

Félelemmel bélelt testek

egymásnak esnek

A pihe-puha, lágy tér közepén

Nem értik és nem tudják

Hogy a sosem múló elmúlás

A fényes nappalokat

mint izzó kőkapukat

mindig könnyes szemeikre zárta

és a győztes hiába

veri a mellét zihálva

mert a kérdéssel ő marad egyedül

hogy a magányból hova menekül

a szigetre, hol csak a sírja várja

hol a bölcsőnek koporsó a párja

hol elfogy a szájból a pára, a lehellett

pitypang szöszöket terelget fel az égbe

utoljára.

 

-----

 

Nem csak a legyőzött szíve fáj

Ha hajnalban átölel a vigasz

Hogy tél után mindig jön a tavasz